Másodlagos (biogén és abiogén) karbonátok, mint őskörnyezeti proxy-k
Kontakt személy
Dr. Újvári Gábor
A másodlagos karbonátok – elsősorban a pedogén (talajban képződő) karbonátok és a szárazföldi csigák biogén karbonátjai – fontos őskörnyezeti proxy-k, mivel képződésük közvetlen kapcsolatban áll a klíma, a hidrológiai viszonyok és a talajképződési folyamatok alakulásával.
A pedogén karbonátok stabilizotóp összetétele (δ13C, δ18O) érzékenyen tükrözi a talajban lévő CO2 forrásait, a növényzet összetételét (C3/C4), valamint a párolgási és hőmérsékleti viszonyokat. Ezek a karbonátok különösen alkalmasak a szárazföldi őskörnyezet rekonstrukciójára lösz–paleotalaj sorozatokból vagy akár bizonyos folyóvízi üledéksorokból is, mivel izotópösszetételük jól tükrözi a klíma- és környezetváltozásokat.
A szárazföldi csigahéjak biogén karbonátjai ugyancsak értékes archívumot jelentenek, mivel a héjak δ18O értékei elsősorban a csapadék izotóparányait, illetve a helyi relatív nedvesség és hőmérsékleti viszonyokat tükrözik. Ezen felül, a csigahéjak kapcsoltizotóp (Δ47) vizsgálata lehetővé teszi a karbonátképződési hőmérséklet közvetlen becslését, ami fontos kvantitatív paleoklimatológiai eszközt jelent. Ezen tulajdonságaik révén a csigahéjak alkalmasak az egykori csapadék stabilizotóp összetételének és a hőmérséklet kvantitatív rekonstrukciójára, és megbízható kiegészítő proxy-k más szárazföldi archívumok mellett.